Tia blogja

Október 29-én kaptam ezt a rendelést Cintiától, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hozhattam volna előbb, ugyanis de, hozhattam volna, csak egy iszonyúan lusta természettel vagyok megáldva.

Akik figyelemmel követik a blogot, azokat kérem: szavazzatok itt jobbra, hogy mit hozzak legközelebb a blogra! A szokásos bejegyzéseken kívül egy kérdezz-felelek is átfutott az agyamon, de azt nyilván csak akkor csinálom, ha lesz rá érdeklődés, mert nem akarok beégni azzal, hogy létrehozok neki egy bejegyzést, aztán csak egy ember kérdez. (Én egy ember kérdéseire is boldogan válaszolok, de azért nem kevesen hülyének néznének szerintem. XD)

De most térjünk is rá végre a lényegre, mert Tia már biztos azt is elfelejtette, hogy rendelt valaha kritikát...

Titkok hálójában

Szerzője: Szabó Cinti

A kinézet

Első benyomás. Azt mondanám, nem rossz. Nincs a blogod kinézetében olyasmi, ami első ránézésre szúrná a szememet attól eltekintve, hogy a bejegyzések nincsenek sorkizártra állítva. A különleges fejléc miatt pedig rögtön pozitívan kezdtem hozzáállni az oldaladhoz, mert a színek amellett, hogy szokatlant is vegyítesz közéjük, teljes harmóniában állnak egymással. Az egész design passzol a történet tervezett hangulatához, úgyhogy abszolút semmi problémám.
Fejléc. Nem épp a megszokott színekkel és megoldásokkal operál, de ilyen szempontból sosem a megszokottat hajszolom. Először is, teljesen passzol a design többi részéhez mind színileg, mind hangulatilag. Másodszor, a kísérteties háttérelemek - ha a koponyák kicsit elcsépelten néznek is ki - legalább passzolnak a sztorihoz! Ne akard tudni, hány olyan fejlécet láttam már, aminek csak random hülyeségek voltak rámaszkírozva a hátterére, amiknek semmi köze nem volt az adott oldal tartalmához! A tiéd legalább ilyen szempontból megállja a helyét. Az már más kérdés, hogy a színek, amik kinézetre egyébként zseniálisak, a koponyák és a fehér madarak miatt egy kicsit tündérmesés benyomást kelt az egész. A lány körüli, piros "szegély" viszont egy hatalmas piros pont lenne, ha osztogatnék ilyeneket, ugyanis még sehol máshol nem láttam ezt a megoldást, azonkívül pazarul néz ki. Maga a karakter is jó választás volt, főleg ebben a testhelyzetben, az a tény pedig pláne elnyerte a tetszésemet, hogy nem az ezredik párocska néz vissza rám a fejlécről, hanem csak egyetlen lány.
Ennyit a pozitívumokról. Mivel a design és a fejléc nem saját, így a címnek semmi köze a te blogodhoz. Ez önmagában még nem is lenne túl nagy baj, mert nem kötelező a címet ráírni a fejlécre; a "kövess a sötétbe"-felirat akár még egy alcímszerűség is lehetne, ha nem volna mindenkinek nyilvánvaló, hogy nem direkt van így. Viszont a 'dark' szó narancssárgás beütése, na meg a betűtípusa felett már nem tudok elsiklani. Fogalmam sincs, a fejléc készítője mit érezhetett, amikor ezt így rakta össze, a lényeg az, hogy nem jön be. De ez biztos csak engem zavar egyébként.
Hátterek. A főháttér egy, a fejléchez mesterien illő lila, a modulok háttere pedig egy ennél is sötétebb árnyalata ugyanannak a színnek. A bejegyzések háttere is teljesen jó a maga halványlila tónusával; szintúgy a dátumfejléc és a két fülecske, vagy minek nevezzem, ami a bejegyzés szerzőjét és a kommentek számát mutatja. Viszont legjobban a bejegyzéssáv háttere tetszett meg nekem a legjobban, mert ezt a megoldást még egyáltalán nem láttam, viszont tökéletes ehhez a bloghoz.
Betűk. Egyszerűbb azzal letudni, hogy minden oké. A bejegyzések és a modulok címei egy szép, de olvasható betűtípussal lettek felfirkantva; plusz a betűméretek, betűtípusok és a színek mindenhol rendben.
Effektek. Ha a szemem nem csal, akkor a linkek egy része fehér hátteret kap, a másik pedig dőlt betűs lesz a kurzortól. Nekem személy szerint tetszenek ezek a megoldások, a képeffektek meg nem is hiányoznak.
Modulok. A nézettséget kapásból azt tanácsolom, hogy szedd le, mert teljesen felesleges; elég, ha te tisztában vagy a számmal. Amit még zavarónak találtam, az az "Akiket ajánlok" és az "Ajánlott olvasmányok avagy cserék", melyek közül az elsőben van egy szem blog, a második üres. Egy, üres modult nem tartunk. Ha még nincs cseréd, akkor nem kell előre bekészíteni egy üres egységet neki. Ha meg már van... akkor ne csinálj erre a célra két, szinte ugyanolyan nevű modult. Mert ez a két név ugyanazt jelenti, tehát kettő van ugyanabból.
A rendszeres olvasóknak kitalálhatnál valami egyedibb nevet, mint amilyen az iránytű is. A chat betűszíne nem épp a legjobb választás, ha engem kérdezel: ez az árnyalat sehol máshol nem található meg a blogon, és a sötétlila háttérnek köszönhetően olvashatóság szempontjából sem a legjobb választás. Javasolnám ugyanazt, amivel a modulok címét írod.
Nagyon tetszik, hogy a menünek iránytű a neve; végre valaki valami kreatívat talál ki! Mellesleg a menükód is bejön. Az információkkal kapcsolatban pedig csak annyit szerettem volna, hogy: Blog kezdete: 2016.10.01. Fejléc & Ddesign: Deviantart
Oldalak. Négy oldalad van, ezek közül a versenyes kapásból üres. Amit fentebb az üres modulokról írtam, az az oldalakra is igaz - ne hozz létre előre egy fölösleges oldalt, ráér akkor, amikor már aktuális lesz! De nevezhetném üresnek a feljegyzéseket, ergo a fejezeteket felsoroló oldalt is, mivel csupán egy gif található rajta, nem linkeled be az eddigi két feljegyzést.
A díjas oldalhoz nincs hozzáfűznivalóm, a szereplőshöz meg csak annyi, hogy szerencsés lenne legalább hasonló méretű képeket válogatni a karaktereknek, hogy ne legyen ennyire rendezetlen az összhatás. Ja, és ez már csak személyes vélemény, de nem jó, ha olyan karaktereket is felsorakoztatsz a szereplős oldalon, akik még nem is tűntek fel. Elég őket akkor felírni a listára, ha már kaptak szerepet a történetben.
Bejegyzéselrendezés. A neved előtti, száraz "bejegyezte" feliratot átállíthatnád valami másra, ami jobban tükrözi a történet témáját. Az viszont pozitívum, hogy nem raktál pipa-sort a bejegyzések alá; tökéletes ez így, nélküle.
Összhatás. Mi is a tanulság? Az, hogy első ránézésre hibátlannak tűnik az oldalad, de azért van még rajta mit csiszolni - azok mind apróságok amúgy, szóval semmi pánik.

A tartalom
Alapötlet. Ezt a részt is azzal nyitom, hogy: nem rossz. A főhősnő legjobb barátnője meghal, de furcsa körülmények között, és a főhősnő beleveti magát a nyomozásba, egy nyomozóval és a barátnő bátyjával karöltve. A kivitelezést most figyelmen kívül hagyva ez teljesen kóser. Eleve nem fanfiction, legalábbis én nem tudok róla, hogy az lenne. És én ilyen, elcsépelt fanfictionöktől terhes időkben már azért csillagos ötöst adok egy blog alapötletére, ha az nonfanfiction... De a tiéd ezen túl is rendben van. Elvégre kevesebb nyomozós történet van, mint szerelmes például. (Khm, célzás, hogy ne egy ezredik szerelmes sztorit kanyaríts ebből.)
     Cím. Már ilyen kevés fejezet után is körvonalazódik, hogy miért ezt a címet választottad - tökéletesen illik a történetre! Azért legszívesebben megölelnélek, hogy magyarul van, ellentétben a magyar blogok kilenctizedével. Hosszra is pont megfelel, valamint kellően felcsigázza az arra tévedő érdeklődését.
Nagyon szégyellem magam, hogy a címről ötödannyit írok csak, mint a fejlécről, de ha egyszer nincs már rajta mit tárgyalni..?
     Fülszöveg. Annak veszem a részletet a szövegből, mert én mindenképp szükségesnek érzem, hogy legalább valamilyen típusú fülszövege legyen az ember bloggerlányának. Ha a megírási hibáit nem nézzük ( - Nem, Nathan vagyok, Sabrina bátyja[szóközhiány]- mondta egy férfi hang férfihang a vonal másik végéből."), akkor tökéletesen megállja a helyét fülszövegként. Elvégre kellőképp előrevetíti a történetet, de nem árul el többet a kelleténél; figyelemfelkeltő, egyedi és érdekfeszítő. Nekem hosszra is tökéletesen megfelel.
     Prológus. Te bevezető feljegyzésnek keresztelted el, és ez üdítő változatosságot jelent számomra. Valamiért mindig bejött az, ha a bejegyzések elején mindig volt egy-egy kép vagy gif, ami a tartalmat is tükrözi, és ez a te esetedben is teljesült.
A prológusok hosszába nem szoktam beleszólni, úgyhogy nincs bajom azzal, hogy csupán 77 szavas, főleg, hogy a lehető legjobb momentumot választottad a prológus tartalmául. Ha valakinek ez a pár sor nem kelti fel a figyelmét, akkor semmi. Viszont remélem, nem bánod, hogy kigyűjtöttem belőle a különböző hibákat. Pirossal láthatod őket.

Sabrina fotója, és neve villogott, amikor rápillantottam a kijelzőre.
 - Halló?[szóközhiány]- szóltam bele a készülékbe. - Sabrina?
 - Nem, Nathan vagyok., [a fülszövegben vesszővel szerepelt, kérlek, legyünk egységesek] Sabrina bátyja[szóközhiány]- mondta a férfihang a vonal másik végéből.
De még egyszer: le a kalappal előtted ezért a szokatlan és zseniális megoldásért.
Kivitelezés. Ezzel viszont már egy egész listányi problémám van. A különböző szóközhiányok mellett leginkább a hitelességgel, hogy mondjam finoman, bukdácsolsz. De haladjunk szépen sorjában, mert tekintettel az eddigi kevés tartalomra, még semmi nincs veszve, simán átírhatod, ha akarod.
     Leírások. Fogalmazzunk úgy, hogy nem használsz sokat. Tájleírás nuku, személyleírás úgyszintén, de még érzelemleírásból sincs annyi, hogy azt mondjam, elmegy. Leírod ugyan, hogy Nathant leszámítva mindenki sír Sabrina halála miatt, de például egyetlenegyszer sem olvastam, hogy a főhősnő konkrétan hogyan érez. Azt sem, hogy hogy néz ki, de ez legyen a legkisebb baj.
     Párbeszédek. Ez már a hitelességhez is kapcsolódik, de nem valami hihetőek. A nyomozó odaböfög egy-két szót arról, hogy a ház szelleme ölte meg Sabrinát - tíz másik emberrel együtt, tegyük hozzá -, és erre Nathannek az az első reakciója, hogy fura módon ő megbízik a férfiban. Elnézést, én vagyok túl földhözragadt? A világban, ahol a te blogod játszódik, minden ember hisz a szellemek jelenlétében? Esetleg már a való életben is teljesen normális, ha az ember egy kísértetre fog egy gyilkosságot, és csak én maradtam le róla?
Nem. Te egyszerűen nem gondoltad végig. Az lebegett előtted, hogy ez egy kísértethajkurászós sztori lesz, és már annyira el akartál jutni az izgalmasabb részekhez, hogy elfeledkeztél a realitásról, a karaktereid emberi mivoltáról és arról, hogy a szereplőid nem tudják azt, amit te - tudniillik, hogy tényleg szellem gyilkolászott.
Aztán ott van az, amikor Melody be akar menni a házba, és az egyik rendőr közli vele, hogy "nyomozás". És ennyi. Egy szóval letudtad azt, amit minimum egy kacifántos mondattal kellett volna, mert nincs rendőr, aki csak egy szót odabökve közölné a tényt, hogy a lány nem mehet be. Nem jutott eszedbe egy krimiből sem a szöveg, amit kerestél ide?
Miért pont hat perccel éjfél előtt kell találkozniuk a nyomozóval? Az menőbben hangzott, mint az éjfélkor..?
Mindennek a tetejébe pedig még helyesírásilag sem állják meg a helyüket a párbeszédeid. De ettől eltekintve minden stimmel, tényleg. Tudod, hogy ironizálok, ugye?
     Karakterek. Tisztában vagyok vele, hogy csak másfél rész van fent a történetből. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a másfél rész durván ezer szót tesz ki. De nem mondom azt, hogy elnézem a karaktereid kidolgozásának teljes, abszolút, totális kihagyását, mert ez elnézhetetlen. Annyira összecsaptad az egészet, hogy az sem "hangzik el", hogy Sabrina kije volt Melody-nak. Igen, nyilván a barátnője, de ezt kikövetkeztettem, nem te mutattál rá - ugyanennyi erővel lehetnének osztálytársak, unokatestvérek, élettársak, házasok vagy lakótársak is. Mert hogy nem árulod el sem közvetlenül, sem közvetetten, az hótbiztos. Így tehát a főhősnőről a nevén kívül semmit nem tudunk meg. Remélem, te is érzed, hogy ez így nem okés.
Ott van még Nathan, aki még annyi érzelmet sem mutat, mint Melody. Érted, Melody felől sem érkezett érzelemleírás, de ő legalább sírógörcsöt kapott; Nathan egy kőszobrot is megszégyenít a viselkedéssel, amit ráruházol.
Aztán még bejött a képbe Thomas Grey, a nyomozó, akinek elég csak annyit mondania, hogy "ennek a háznak a szelleme már tíz embert megölt, és most Sabrinát is", hogy Melody és Nathan nemhogy szó nélkül elhiggyék, amit mond, de rögtön csatlakozzanak is hozzá. Figyelj, még menthető a helyzet! Ha kiderül, hogy Thomas egy szirén, akkor minden hitelességi problémát semmisnek nyilvánítok...!
     Stílus. Az első, ami eszembe jutott, itt is az, hogy nem gondoltad át eléggé a leírt sorokat, a stílusod így leginkább egy összevissza, csapongó, gyermeteg vázlat megtestesítésére emlékeztet. Ez főleg a leírások teljes hiányának tudható be; csak történnek a dolgok, de senki nem mutat semmi érzelmet. (És ami történik, az sem túl hiteles, de erről majd később.) Egy gondozott, szépen megírt műben semmi baj nem lenne a stílusoddal, de ezek teljesen elfedik, hogy úgy mondjam, így nem tudom élvezni a soraidat.
     Fogalmazás. Bocs, hogy mindig önmagamat ismétlem, de összecsapott! Ezért is a történetvezetésed a hibás, mert hiába tudsz szépen fogalmazni, az ebből a két részből nemhogy nem derül ki, de még az ellenkezője is bebizonyosodik - elég, ha csak a tucatnyi tőmondatodra gondolok.
     Szókincs. Nem mondanám, hogy lenyűgöztél, de nem is okoztál csalódást, sőt, felülmúltál jó néhány bloggert, akit eddig kritizálnom kellett.
     Helyesírás. Leginkább szóközhiányokra tudok itt rámutatni, de azért másból is van bőven. Térjünk hát a lényegre!
Csendben ültem a félhomályban, és az ablak felé meredtem. Az üvegen halkan kopogott az eső,[szóközhiány]a cseppek pedig elhomályosították a szembe szomszéd házát. Még mindig nem tudtam felfogni Nathan szavait.[szóközhiány]"Sabrina meghalt."
 - Melody[szóközhiány]- kopogott anya, de mivel nem reagáltam, feltépte az ajtót. – Jézusom!
Anya rekord gyorsasággal rekordgyorsasággal ért az ágyamhoz, és huppant le mellém.
 - Sabrina…[szóközhiány]- suttogtam. – Meghalt!
 - Nem kell[szóközhiány]- leheltem. – Nem kell.
Anya átölelt, majd a kezeivel lassan simogatni kezdte a hátamat. Én csak egyre jobban, és hangosabban bömböltem édesanyám vállán.
 - Anya[szóközhiány]- mondtam, mikor csitult a sírás ingerem sírásingerem. – Átmehetek Mrs.[szóközhiány]Mckeen-ékhez?
 - Nem hiszem, hogy…[szóközhiány]- kezdte, de én gorombán közbevágtam.
 - Siess haza![szóközhiány]- csak ennyit mondott.
Sabrina egy utcányira lakik lakott tőlem, így hamar odaértem. A ház körül sárga „LEZÁRVA” és „RENDŐRSÉG” feliratú szalagok futottak. Két rendőrautó, és egy mentős állt a járda mellett.
 - Nyomozás…[szóközhiány]- szólt az egyik rendőr, azonban én megszakítottam.
 - Hozzátartozó vagyok, kérem![szóközhiány]- lihegtem.
A nő biccentett, majd mind a ketten odébbálltak. Bent minden tele volt fehér, és narancssárga ’x’-ekkel, és rajzokkal. A konyhából Mrs.[szóközhiány]Mckeen rontott ki sírva.
 - Melody![szóközhiány]- borult a nyakamba. – Sab… Sabrina!
Eltoltam magamtól Mrs.[szóközhiány]Mckeen-t, majd egy puszit nyomtam a nő homlokára, s én is felbandukoltam a lépcsőn.
 - Miért hívtál?[szóközhiány]- ültem le a fiú mellé.
 - Amikor Sabrinát begyógyszerezve megtaláltam az ágyon, ez a kép volt a kezében[szóközhiány]- mondta Nathan
horror filmbe horrorfilmbe illő ház állt.
 - Ki ez a srác?[szóközhiány]- vontam fel a szemöldökömet.
 - Nem tudom, én sem ismerem, de Sabrina nagyon boldognak tűnik vele[szóközhiány]- hangja rekedt volt. – Az a ház…
 - A templom mögött van, régen egy gazdag házaspár élt benne. A haláluk után a házat senki nem vette meg, de minden éjjel, mintha valaki mégis lenne bent. Így ráragadt a házra a „Rémségek Háza” kifejezés[szóközhiány]- jelent meg egy férfi az ajtóban.
 - Thomas Grey vagyok. - szólalt meg újra a férfi.
 - Nathaniel, és Melody[szóközhiány]- mutatott Nathan magára, majd rám.
Ahogy közelebb lépett hozzánk, a jelvényén levő NCIS-feliraton megcsillant a hold fénye.
 - Titkokban nyomoztok?[szóközhiány]- vonta fel a szemöldökét.
 - Magában miért bízzunk?[szóközhiány]- szólaltam meg hirtelen.
 - Nem kell bízni bennem[szóközhiány]- mondta. – De, gondolom, jó, ha van a csapatban egy tapasztalt nyomozó is, nemde?[szóközhiány]- mosolyodott el. – Az, hogy én, vagy más; a döntés a ti kezetekben van.
 - Fura, de…[szóközhiány]- szólalt meg végül Nathan. – Én bízom benne.
 - Remek. Ma éjfél előtt hat perccel találkozunk a temetőben[szóközhiány]- jelentette ki, majd intett egyet, és lekocogott a konyhához.
egy „késő van, mennem kell, de hamarosan találkozunk”-szöveggel
Hosszú faösvény vezetett el egy fekete vaskapuig, amelyen egy fehér koponyávala díszelgett.
A rengeteg, kereszt alakú sírhalmaz fejfa [a sírhalmazokat elég körülményes lenne kereszt alakúra ásni, nem gondolod?] közepén egy hatalmas angyal állt. Kezei félig töröttek voltak, fél arca leomlott, és, mintha több éves vér tapadt volna a kőszobor arcához.
A köd, mintha akárha [hogy ne a 'mintha' ismétlődjön] még jobban elkezdett volna áramlani a szobor jobbjáról.
 - Félelmetes, nemde?[szóközhiány]- hallottam egy férfihangot.
Mikor megfordultam, Thomas Grey nyomozóval találtam szemben magamat.
 - Megtenné, hogy nem jelenik meg csak úgy a semmiből?[szóközhiány]- förmedtem Thomasra rá.
 - Megtenném, de mi abban a mókás?[szóközhiány]- mosolyodott el.
 - Még nincs itt[szóközhiány]- felelte. – Bár nincs már sok ideje…
Mindenkinek egy pisztolyt, és két töltényt nyomott a kezébe. Nathannal ellentétben én egyszer fogtam pisztolyt, de az is szivacsból volt. [Tehát a szivacspisztoly a főhősnőnk olvasatában pisztolynak számít? Arra számítottam, hogy valami izgalmas történet következik, ha már Melody Nathannel ellentétben már fogott pisztolyt, de francokat.]
Gyors léptekkel haladtunk a Rémségek Házának kapuja felé. Éjfél volt. Egy bagoly huhogott a vaskapu legtetején. A kapu zára egy csontvázfejből állt. - Jézusom, ha szándékosan tőmondatokat akarnék halmozni egymásra, akkor se tudnék olyan jó munkát végezni, mint te! Nem lenne jobb valahogy így? Mire az óra elütötte az éjfélt, mi már gyors léptekkel haladtunk a Rémségek Házának kapuja felé. Egy bagoly huhogott vészjóslóan a vaskapu legtetején, a kapu zára pedig egy csontvázfejből állt.
A kopogtatóról már lekopott a festék, akárcsak az ajtó többi részéről is. A zár meg volt rongálva[szóközhiány]- talán tíz éves tízéves pisisek voltak műve. Nathan önként jelentkezett az ajtó berúgására. A fiú másodjára sikeresen kitárta előttünk az ajtót. Csak amikor benéztem a házba. Mikor, megláttam milyen is valójában…[szóközhiány]Csak ekkor esett le, hogy miért nevezi mindenki Rémségek Házának.
     Hitelesség. A hitelességi problémák nagy részét már legalábbis említettem fentebb, de azért álljon itt egy összesített lista, hogy megértsd, miért kapnál nulla pontot erre a tényezőre, ha még pontoznék bármit is.
A síráson kívül semmilyen érzelmet nem írsz Melody részéről. Nathan nem mutatja, hogy bárkije is meghalt volna, nemhogy a testvére. Ha a ház nyomozási helyszín, ahova külsősöket hivatalosan nem engednek be, akkor a család sem lakhatna ott - nem jutott eszedbe, hogy egy kicsit átalakítaná a tetthelyszínt a tény, hogy egy egész család ott lakik?
A rendőröknek akkora a szókincse a saját szakterületükben, mint neked ugyanarról - lásd, "nyomozás!". Megjelenik egy ismeretlen nyomozó azzal a szöveggel, hogy egy szellem ölte meg Sabrinát és még tíz másik embert, és sem Melody, sem Nathan nem teszi ezt szóvá; fel se merül, hogy ezt ne hinnék el. Egyetlen "miért bízzunk magában?"-nal letudod a bizalmatlansági státuszt, és máris bestie-k lesznek, és együtt "nyomoznak"; értsd: pontban éjfél előtt hat perccel találkoznak a Rémségek Házánál. Mikor odaér, a nyomozó kapásból pisztolyt és töltényeket nyom a kezükbe; semmi kezdetleges oktatás arról, hogy egyáltalán hogy kell megfogni a fegyvert, hogy kell újratölteni, lőni vele, célozni vagy valami. Pedig Melody-val - aki már fogott szivacspisztolyt, ne felejtsük el - ellentétben Nathan még nem fogott fegyvert a kezében. Mert neki nem volt gyerekkora. És mert ő - remélhetőleg - nem sorolja a pisztolyok közé a szivacspisztolyt.
     Történetvezetés. Erről is írtam már, de nem tudom nem megtenni újra. Nuku érzelem; nuku külsőség - értsd: sehol egy leírásra legalább halványan emlékeztető akármi -; egyedül a hitelességileg lábaknak nem nevezhető, rozoga hurkapálcikákon tántorgó történések, azok is seperc alatt levezényelve. Csak a hiteltelen cselekményből áll a történeted, de még azon is csak átrohansz. Szavakba se tudom önteni, hogy ez így mennyire tarthatatlan.
Az egyetlen, amit ezzel kapcsolatban pozitívumként tudok felhozni, az, hogy a két részt a lehető legjobb helyen zártad le: figyelemfelkeltőek, hangzatosak, bevonzzák az olvasót.
Tanulság. Önreklámnak fog hangzani, de feltétlenül olvasd el néhány cikkünket/cikkfordításunkat, ha azt akarod, hogy a fent leírtaktól tovább tudj lépni. Kezdetnek nézz rá erre, ha szeretnéd kicsit élőbbé tenni a jelenleg papírsablonnak is szegényes karaktereidet. Ezután olvasd át Anna néhány tippjét, mert tuti, segítenek. Ha a valamilyen mértékű hitelességgel és a rétegeltnek nevezhető karakterekkel is megvagy, ajánlom ezt, hogy a lehető legjobban elnevezni és jellemezni is tudd őket. Miután a karaktereid már életképesek, és így az olvasót érdekli a sorsuk, íme néhány tipp, hogyan építs sikeresebben feszültséget. És főként ebből a bejegyzésből javaslom a második cikk elejének az elolvasását, mert eléggé fejfájdító volt, amikor a szereplőid csak úgy tudomásul vették a szellemek létezését.
Ha nincs kedved a cikkeinkhez, én megértem azt is, de a tanácsaim sora itt még nem ért véget. Külön hangsúlyoznám a fenti cikkekben is hangoztatott tanácsot, miszerint nézz utána a dolgoknak, mielőtt ész nélkül beleírod őket a sztoridba! Példának okáért, olvass el vagy nézz meg pár krimit vagy horrort vagy szellemhistóriát, ha ezekben az ágazatokban akarsz írni! De bármilyen regény elolvasása segíthet a helyesírási hibáid kiküszöbölésében, a szókincsed bővítésében és a fogalmazásod felturbózásában. Végül pedig, soha ne tegyél közzé semmit anélkül, hogy átolvastad volna legalább egyszer! Így kigyomlálhatod belőle a szóközhiányokat és az elírásokat.
De, bármennyire is nem úgy hangzik, hiszem, hogy van benned tehetség, és ha mindezeket megfogadod, és utána újraírod a sztorit, fogadni merek, hogy ezerszer jobb lesz a végeredmény!

Ajánlom...
Cintia egyelőre csak kétrészes története egy természetfelettivel megfűszerezett krimi, amit mindenképp el kell olvasnod, ha borzongásra és nyomozásra vágysz!


Hagyomány már, hogy itt a sűrű bocsánatkérések következnek - a késésért, a várakoztatásért, a bunkóságomért, meg úgy általánosságban véve a létezésemért. Most sincs ez másképp. Ne haragudj, hogy durva fél évig várnod kellett a kritikádra. Sajnálom, hogy már csak addigra érkeztem meg vele, mire valószínűleg fel is hagytál a blog írásával. Bocsánatot kérek.
Nessa voltam, legyen úgy..!

Diana blogja

Iszonyatosan lassan, de azért biztosan zárkózom fel a várólistás kritikáimmal; ezt például már október 29-én rendelték, ami nem is volt olyan régen, ha azt nézzük, hogy milyen késésekkel szoktam jelentkezni a kritikákkal... Sajnálom, tényleg, de azért remélem, nem utáltatok meg.

De akkor nézzük is Diana blogjának a tartalmát, ha már megtisztelt azzal, hogy a mi szerény blogunkon kért kritikát a történetéről! :)

A megnyugvás magaslatán

Szerzője: Diana Brunwin

A tartalom

Alapötlet. Konkrétan fellélegeztem, látva, hogy végre nonfanfictionnel van dolgom. (Félreértések elkerülése végett, nem nézem én le a fanfictionöket, csupán jólesik a változatosság.) Legalábbis, ha ez valaminek/valakinek a fanfictionje, akkor nem ismerem az alapművet, vagy ismerem, csak nem esett le. Szóval már az érdemel egy virtuális vállon veregetést, hogy teljesen saját szereplőkkel operálsz.
Az a "csavar" (apró örömökből élek) is felkeltette az érdeklődésemet, hogy a főhősnő a blogos történetek kilencvenöt százalékával szembemenve nem New Yorkba költözött a történet elején, hanem New Yorkból. Itt már arra számítottam, hogy na, tuti, hogy Londonba költözik, mondván: hiszen a bloggervilág számára ez a két város létezik csak... De nem; Manchesterbe!
Nem konkrétan a történethez kapcsolódik, de mivel kinézetkritikát nem kértél, ezért az ilyen jellegű gondolataimat nem volt hol kifejtenem, viszont úgy érzem, muszáj: zseniálisnak tartom, és büszke lehetsz magadra azért, hogy nem csináltál szereplős oldalt, ezzel agyoncsapva a szereplők egyéni elképzelésének lehetőségét. Végre valaki! Ha rám hallgatsz, nem is csinálsz szereplős oldalt, mert abszolút fölösleges, legalábbis az én véleményem szerint.
Szóval én elaléltam az alapötlet egyediségét látva. Viszont ha még több részletbe megyek, akkor már ellövöm a soron következő alpontok tartalmát, úgyhogy lépjünk tovább.
     Cím. Megint a pozitív csalódásaim egyikét kell végigolvasnod, ugyanis lehetett volna az is, hogy "XY élete" vagy "*hangzatos jelző* szerelem" című művel kell, fájdítsam a fejemet a te blogod személyében. Ehhez képest megkaptam ezt a pazar, egyedi, különleges, még hangzásra is érzelmeket ébresztő, hangulatos, pont megfelelő hosszúságú, figyelemfelkeltő címet, ami, ha az eddigi két fejezet történetére még nem is illik, a fülszöveg alapján már biztosan a lehető legjobb, amit ehhez a sztorihoz el lehet képzelni.
     Fülszöveg. Mondtam már, hogy csodát alkottál? Mert a fülszöveg megint erre bizonyíték. Egyrészt összesen három, aprónak sem nevezhető hiba van benne (az Északi-tenger partján fekvő, csendes kisvárosban keres menedéket; Megpróbál új életet kezdeni teljesen egyedül, és rideg modorával igyekszik mindenkit távol tartani magától; Aiden élete sokak szerint irigylésre méltó,: szerető család és barátok veszik körül), másrészt minden egyéb szempontból, amit csak el tudok képzelni, tökéletes. Ezt a "kettős" felépítést (amikor a két főszereplőt röviden úgymond összeveted) mindig is szerettem, de te a szokottnál is zseniálisabban oldottad ezt meg. A soraid nyomán szinte megelevenednek az olvasó szemei előtt a szereplőid, annyira sokatmondóan írod le őket. Ezenkívül előrevetítesz egy príma sztorit - mert ha a karaktereket ugyanolyan jól tudod majd megjeleníteni és a történetüket ugyanolyan jól tudod majd megírni, mint ahogy azt ebben a fülszövegben tetted, akkor számodra nincs lehetetlen. Ilyen szempontból legalábbis biztosan nincs.
Amellett, hogy felépítésre, megfogalmazásra, helyesírásra és hosszra tökéletes, a lezárása legalább ilyen nagyot szól. És amikor ezt a fülszöveget olvastam, akkor jöttem rá igazán, hogy egy nem mindennapi történettel lesz dolgom: mert ha a történetednek tényleg nem egy ezredik elcsépelt "szerelem" lesz a középpontjában, hanem megszakíthatatlan barátság, gyógyulás és újrakezdés, akkor te nemcsak szinte minden második bloggert körözted le, hanem nem egy, elismert "írót" is, akit sokan nagyra tartanak, pedig valójában förtelmet alkotott. (Igen, ez nem különösebben dicséret, figyelembe véve a blogger színvonalát és az általam felemlegetettek írásainak minőségét, de én most annak szántam, mert pozitív jelzőből már eddig is eleget írtam, kellett valami hasonlat is.)
Más szóval: már az első benyomás meggyőzött arról, hogy ezt a blogot nemcsak érdemes, hanem egyenesen ajánlott is elolvasnom.
Kivitelezés. Ha annyival letudnám, hogy mindent tökéletesen oldottál meg, akkor sem hagynék ki semmit, de azért bűntudatom lenne a túl rövid kritikáért. Szóval részletezem.
     Leírások. Imádom a leírásaidat. Te végre azok közé tartozol, akik nem félnek leírni a helyeket és a környezetet, de még az érzéseket sem. A külső személyleírást még egy picit hiányolom - emlékezetem szerint sem Jillről, sem Kiaráról sem tudjuk meg egy külső tulajdonságát sem -, de erről olvasás közben teljesen elfeledkeztem a többi leírásodnak hála; csak most, kritikaírás közben jutott eszembe.
     Párbeszédek. Az előzmények ismeretében lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem, de én személy szerint a párbeszédeidben sem találtam kivetnivalót. Tökéletesen tükrözik a karakterek jellemét, helyzetét, és úgy általában mindent, amit a párbeszédek hivatottak tükrözni - és már attól örömkönnyeket hullatok, hogy a helyesírásuk hibátlan.
     Karakterek. Rég olvastam blogon ennyire rétegelt, hiteles karaktert, mint amilyen Kiara. Elég, ha azt mondom, hogy még Jillnek is szinte látom magam előtt a jellemét, pedig alig szerepelt még. Valami eszméletlen tehetséggel írod meg a karaktereket! Gyakorlatilag úgy érzem, "ismerem" Kiarát, pedig messze nem tudok még róla mindent.
     Stílus. Az első szó, ami eszembe jut róla, az egyedi. De tényleg, van egy megfoghatatlan, páratlan stílusod, aminek köszönhetően több, névtelenül egyberakott írás közül is meg tudnám állapítani, hogy melyik a tiéd. Egyszerre igényes, részletes, megnyerő, könnyed, mégis komoly az írásod, és ez valami fenomenális elegyet alkot.
     Fogalmazás. Mondanom sem kell, hogy pár hibát leszámítva tökéletesen fogalmazol, öröm olvasni. Előfordulnak elírások, magyartalan szórend, határozóragok felcserélére, egybeírandó szavak különírása, ilyesmik. A sok múltidős írás után viszont ezektől függetlenül is szinte megváltást hoztak a jelenidőben írt sorok, és az is, hogy gondosan odafigyeltél erre, és nem váltogattad az időket, mint rengetegen. Vagy a bétád végez nagyszerű munkát, vagy te - nem tudom, de esetünkben még ez is mindegy, mert a végeredmény egy csoda. Igaz, néha előfordul, hogy a mondataid kicsit kuszára sikerednek, mert egy mondatba írod, amit többe kéne tagolni, de ez odafigyeléssel kijavítható. Ami hibát találtam a két eddigi fejezetben, azt lentebb úgyis láthatod.
     Szókincs. Szerintem az eddigiekből kiviláglott, hogy semmi ilyen jellegű gondod nincs, legalábbis nekem olvasás közben nem tűnt fel - a szókincsedben sem találtam kivetnivalót, mindig az oda épp passzoló, legmegfelelőbb kifejezést használod.
     Helyesírás. Egy-két vesszőhibán túl semmit nem tudok felhozni ezzel a szemponttal kapcsolatban, úgyhogy szerintem jöjjenek is a konkrét hibapéldák a fogalmazásoddal és a helyesírásoddal kapcsolatban.
1. fejezet:
Sara aprót kortyol az üvegasztalon lévő vízből, aztán kedvesen rám pillant, és várja a válaszom kérdésére. Kicsit elgondolkozom, mit is válaszoljak feleljek [csak azért, hogy ne szerepeljen a 'válasz' kétszer].
Feloldozásként ér ez a nap, az utolsó kezelésem napja. és eEgyébként sem lennék olyan, mint a másfél évvel ezelőtt,. éÉn is jól tudom, hogy buta voltam, de akkor az tűnt a legjobb megoldásnak. Ennek ellenére úgy gondolom, muszáj elmennem, hacsak nem szeretném a folyamatos ellenőrizgetéseket. - Ugye, hogy mennyivel érhetőbb és értelmesebb lett így, széttagolva?
Nem igazán tudom, hogyan köszönjek el tőle
Ha odaértél, mindenképp hívj, vagy írj!
ez idáig ezidáig nem igazán köszöntem meg neki bármit is, mert ehhez erre nincs szükség - nem is vagyok a szavak embere, és ezt ő is jól tudja -, de ez a gesztus kifejezi, hogy hálás vagyok mindazért, amit értem tett.
ez egy fajta egyfajta ösztön a védekezésre
jól esően jólesően
élvezem az csodálatos időt
Valójában hiányozni fog ez az itteni időjárás, főleg a nyári, D-vitaminnal D-vitaminban dús hónapok,; elvileg Angliában általában mindig borús az ég, és a maximum hőmérséklet is húsz fok körül van.
félre állok félreállok
Hazaérve ledobok mindent, a cipőmet és derekamra kötött bőrdzsekimet hanyagul levetem, aztán fáradtan szétterülök a fotelben és csendesen figyelem a fehér plafont,. sSzükségem van pár perc pihenésre.
A dolgaim nélkül jobban észrevehető, mennyire kicsi is ez a lakás
állok fel a puha ülőhelyből ülőhelyről
utazó ruhát utazóruhát
altató pirulára altatópirulára
Este kilenckor a gép elhagyja a kifutópályát, én pedig fejemet az ablaknak döntve figyelem a sose alvó város fénybe öltözött alakját a magasból,. aAz egész látvány lélegzetelállító, és most fogom fel: tényleg itt hagyok mindent és mindenkit. Igazság szerint hiányozni fog a New York,. oOlyan gyönyörű, el sem hiszem, hogy a gyermeki énem legnagyobb vágya beteljesült, és itt lakhattam évekig.
Képtelen vagyok elhinni, hogyan lett hirtelen ennyi rajongónk, két év múltán miért kíváncsiak rám, ránk ilyen sokan.
Neszesszeremet elővéve eltűntetem eltüntetem az apró bőrhibáimat
remélem, nem lesz nagy tömeg kint
elvégre nem sokára nemsokára láthatom
A házat kovácsoltvas kerítés veszi körül, a pázsit gyönyörű zöld, leginkább a parkokban lévő fűre emlékeztet, és a ház külseje láttán nem találok szavakat,: ez hatalmas.
Az üveg bejárati ajtó előtt várakozok, és amíg menedzserem ráérősen száll ki a kocsiból és nyitja ki az előttem lévő akadályt, próbálok közömbös maradni, nem akarom, hogy lássa rajtam az ujjongást.
Az előszobában a szokásos dolgok találhatóak meg; tornacipőmet gyorsan lehajítom a cipőszekrény elé, bőrdzsekimet felakasztom a ruhaakasztóra és, kikerülve a felcímkézett dobozokat, beszaladok a nappaliba.
a szekrényekre kikerülő személyes dolgaim, majd ellensúlyozzák ezt a borzadályt, és senkinek sem fog feltűnni.
gondoltam, túl fáradt leszel ma boltba, vagy étterembe menni
hiszti rohamot hisztirohamot
Negyed hatkor Tristan beszáll a kocsiba és Londonba hajt, ahonnan visszamegy az Egyesült Államokba, míg én végre felfedezhetem az egész házat;. lLegelőször az üvegajtón kilépve a hátsó kertet nézem meg. A teraszon kerti bútorok is vannak és egy kinti grillsütő,. aAz udvar közepén egy fehér pavilon áll, ezt színes virágok veszik körül, s a szépsége miatt rögtön egy bugyuta film jut az eszembe, amit még pár évvel ezelőtt láttam anyával. Az emlékét igyekszem az elmém legtávolabbi zugába rejteni, mint a legtöbb, szüleimmel való kapcsolatos momentumot, főleg az utolsó találkozásunkról, mielőtt eljöttem volna.
A nemesacél berendezések még nem voltak használva,; alig várom a felavatását felavatásukat, ugyanis imádok a konyhában szorgoskodni,. sSzerencsére a hűtőszekrény is dögig van töltve.
A nagy, kétszemélyes ágy elképesztően kényelmes, talán még sosem feküdtem ennél puhábban, olyan, mintha egy felhőn feküdnék hevernék [a szóismétlés elkerülése végett].
2. fejezet:
Ezért órákig ücsörgök a puha szőnyegen, körülöttem pedig egy halom kötet hever, és olvasás közben beleiszok a mellettem lévő forró citromfű teába citrumfűteába.
Szerdán hazaérve lerúgom lábamról a cipőt, és még mindig a moziban látott élményeket próbálom feldolgozni.
Akár milyen Akármilyen rosszul hangzik
mindent megbeszéltünk, ami a suliban történt
Kicsit indulatosabban szól bele a telefonban
 - Mégis mikor? - Szemöldököm a magasba szökik, habár ő ezt nem láthatja. Frusztráltan érzem magamat, általában ez van, ha ehhez hasonló témát érintünk. - Amikor véletlenül, szökőévente felhívtok, nem haltam-e meg? - Nem mintha én annyira keresném őket, nem érzem azt az általuk keletkezett hiányt magamban, mint régebben, azt hiszem, sikerült kiirtanom magamból azokat az érzéseket és továbblépnem rajtuk.
azt hiszem, ez megbocsájtható
meginogok
válaszát nem meg sem várom, kinyomom a hívást
egész tűrhető állapotban sétálok be délelőtt Dr. Jane Cooper irodájába.
A recepciónál egy tőlem nálam kicsit idősebb nő ül
Bár én több figyelmet szenteltem a helyiség tanulmányozásra tanulmányozásának: meglepően komor és modern. A várakozó szobához várakozószobához képest a fehér falak üresek, egyetlen egy egyetlenegy festmény sem található meg rajta rajtuk
Az előttem ülő, a harmincas évei végét taposó nő barátságosan néz rám, mégis a hangjában mégis [így magyarosabb a szórend] némi szigor cseng.
A menedzserem és a körülöttem lévő embereket aggódnak értem, hogy visszaesek a depresszióba.
Tulajdonképpen azt várják, mikor kell közbelépniük újra.
Gondolom, anya valamelyik idióta pletykamagazinjában látta,. fFogalmam sincs, mit eszik azokon a szennyeken,; amióta az eszemet tudom, mindennap vesz egyet.
Másnap reggel korán felkelek, a reggeli koffein adagom koffeinadagom után előkeresem a sportruhámat és az iPodomat előkeresem.
jól esően jólesően tovább hajszolom magamat
Nem figyelek a lábam elé, miközben átmegyek a másik oldalra,. cCsak egy pillanat műve; a járda előtt rálépek egy nagyobb kőre rálépek, amelyről lecsúszik a jobb lábam, és a bokám kibicsaklik.
így megnézve, nem-e lilult be nem lilult-e be, de szerencsére csupán kicsit vörös
 - Na, jól van, elég ebből. Hívok egy taxit, és irány a kórház![innen hiányzik egy szóköz]- türelmetlenül emeli fel türelmetlenül a hangját, és határozottan elém áll.
 - Oké-oké, de várj! - sóhajtok fel, megadva magamat.
Épp megkérdezném, honnan tudja a nevemet, mikor eszembe jut;: feltehetőleg ő is ismer valahonnan. Egy pillanatig pillanatra eltöprengek, lehet, egy őrült rajongó, aki el szeretne rabolni, és addig kínozna, amíg meg nem írom a legújabb dalokat.
melyre a másnap az iskolában mindenki szeretett volna írni, vagy rajzolni
bejutok az klinikába klinikára
nem is ismerjünk egymást
Kérdőn nézek rá,: gondolom, nem az anyja stílusa a mi zenénk, habár ki tudja.
A kezembe nyomja még egy fájdalomcsillapítós gél receptjét, azt is kiváltjuk a kórházban található gyógyszertárban, egy csomag fáslival együtt.
A telefonkönyvet új név után keresve végig görgetem végiggörgetem
de ezt, azt hiszem, meguntam a hónapok során.
eddig észre se vettem, mennyire alacsony hozzám képest
valami barátságos arckifejezést magamra ölteni - némileg sikerül is -[ez a szóköz fölösleges], fogalmam sincs, mit tegyek.
élénk zöld élénkzöld
Tudod, az embernek szüksége vannak barátokra
együtt örülnek veled a boldog pillanatokkor pillanatokban
szigorúan néz rám,; őszintén belegondolva, van valami abban, amit mond.
sokat mondóan sokatmondóan
Ám, mikor nem sokkal később újra találkozunk, rám néz, és fapofával elmegy mellettem.
     Hitelesség. Nem meglepő, hogy egyetlen logikai bukfenccel vagy más hitelességi problémával sem találkoztam olvasás közben, és ez egy olyan kijelentés, amit blogkritikában ritkán van alkalmam megtenni, szóval legyél büszke magadra!
     Történetvezetés. A fejezeteket a lehető legjobb helyen szoktad lezárni, ezzel bevonzva az olvasót. Azt még nem is mondtam, mennyire örülök, hogy te nem tudod le pár száz szóval a részeket, hanem írsz annyit, amennyit én egy tisztességes fejezetnek nevezek.
Tetszik még az, ahogy késlelteted az információkat. Szerintem tök jó, hogy nem rögtön egy bemutatkozásszerűséggel indítottad Kiarát, hanem még titkai vannak az olvasók előtt - egészen pontosan még nem tudjuk, Leila ki volt Kiara számára; min vesztek össze öt évvel ezelőtt a szüleivel; ilyesmik. Szerintem mondtam már, de egy zseni vagy.
Tanulság. Legtöbbször itt szoktam olyasmiket tanácsolni a bloggernek, hogy olvasson sok/még több könyvet, hogy fejlessze vele ezt vagy azt, mondván, az olvasásból sosem elég. Ez a te esetedben is igaz, de nálad nem azért, mert annyira észveszejtő hibákat ejtenél, hanem mert az olvasás egy csoda.
De ha mégis összegezni akarom, hát, csak így tovább! Ne add fel az írást, mert nem kevés tehetséged van hozzá, és engem például hihetetlenül érdekel a történet folytatása!

Ajánlom...
Diana egyelőre csupán kétfejezetes blogját mindenkinek érdemes elolvasnia, aki egy feledhetetlen kikapcsolódásra vágyik. Ennek a tehetséges bloggerinának veszteségről, felejteni próbálásról szóló irománya egy csodálatos történet szerethető karakterekkel és ismerős emberi érzelmekkel, a lehető legjobban tálalva.


Szokás szerint ide kerülnek a sűrű bocsánatkéréseim, amiért ennyi ideig kellett várnod a kritikádra, és az még ráadásul ilyen rövid is lett. Már nem tudok ez ellen mit tenni, úgyhogy csak remélem, hogy nem haragszol rám annyira.
A rendszeres olvasóim pedig ne aggódjanak, nemsokára - tehát az én szótáramban még ebben az évben - érkezem pár cikkfordítással, ami, remélem, elnyeri majd a tetszéseteket! Ha mégsem hozok magamról életjelt, akkor azért okoljátok azt az elmebeteget, akinek eszébe jutott, hogy a tizedikes gimnazistáknak kisérettségikkel kéne még jobban megnehezíteni az életét.
További szép akármit!
U. i.: A Harry Styles mind a tíz dala megölt. És Harry Styles is.

Chloe blogja

Nos, igen, szeptember 25-én kaptam ezt a kritikarendelést, de az már nem is volt olyan régen! Csak fél éve. Kicsit sem vagy elcsúszva, Nessa. Jó, el vagyok havazva, na. És egy lusta dög is vagyok. De legalább most itt van a kritika!

Hogyan éld túl a gimit

Szerzője: N. Chloe Bowden

A kinézet
Első benyomás. A blogod első ránézésre egy igényes kinézetű, kifogástalan felépítésű oldal, aminek se nem csicsáztad túl, se nem egyszerűsítetted le túlzottan a részleteit, így az összhatás a lehető legjobb lett. A színek abszolút harmóniában állnak egymással, az összhatásba semmi nem rondít bele, és a szokatlan, mégis pazar fejléc azonnal magára vonja az arra tévedő figyelmét. Az első benyomás tehát biztató. A blog színvilága pedig a történet hangulatát, témáját is hűen tükrözi, ami megint egy képzeletbeli pirospont neked.
Fejléc. A fejléceddel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Van ugyanis jó oldala; például felüdít, hogy végre nem egy komor fejű párocska néz vissza róla rám, hanem csak egyetlen lány. Tetszik a különleges, nem megszokott, "tépett" szélű megoldás. A fejléc összes színe harmonizál mind a blog témájával, mind a design többi részével. A cím betűtípusa szokatlan, de nagyszerű; tetszik, ahogy elrendezted a cím szavait, és a nevedet is pont jó árnyalatban és méretben írtad fölé.
Ennyit a pozitívumokról. A lány kivágása nem épp tökéletes, de ez legyen a legnagyobb gond; nem is látszik annyira, ha nem kritikus szemmel nézi az ember, mint most én. A háttér semmitmondó; szép, de jelentéktelen. De a legnagyobb gond mégis az, hogy látszik a fejlécen az eredeti cím - a designod ugyanis egy már meglévő sablon picit átalakított változata, és egyértelműen kiviláglik, hogy csak ráírtad a saját címedet az eredetire. Viszont ez sem annyira hatalmas és egetrengető baklövés, mint ahogy azt beállítottam, csak igyekszem negatívumot is írni, nem csak dicséretet mindig.
Hátterek. A két modulsáv és a fősáv is ugyanolyan, fehér színűek, a főháttér pedig babakék - a modulsávok emellett kaptak egy szürkés színű keretet is, ami nem kevés egyediséget és stílusosságot kölcsönöz nekik. Ezt a színpárosítást kevés blogon láttam eddig; le a kalappal!
Betűk. Mind méretüket, mind színüket, mind típusukat tekintve minden a lehető legnagyobb rendben van, legalábbis én nem találtam kivetnivalót semmiben. Külön pluszt jelent a mindenhol sorkizárt szöveg, valamint a nagyobb méretű és árnyékot kapott iniciálék a modulok neveiben és a bejegyzések címeiben.
Effektek. A képeffektek érdekesek, és egyedi megoldásúak, de számomra nem osztanak vagy szoroznak; ha nem lennének, sem zavarna, de így sem zavarnak - érted. A linkeffektek egytől egyig zseniálisak, fenségesen néznek ki.
Modulok. A favicon már nem számít nagy számnak, hiszen szinte minden blognak van, de azért azt elárulja, hogy egy igényes bloggal van dolgunk. Navbart nem látok, de nem is hiányzik, sőt, még egyedinek is számít a hiánya. A zenelejátszókkal mindaddig nem szokott bajom lenni, amíg nem automatikusan indulnak; a tiéd ennek a kritériumnak megfelelt. Meg is lepődtem, hogy milyen sok zene sorakozik a listán, annak ellenére, hogy egyenlőre elég kevés fejezet van fent. Az online-számláló, ha nem is a legszükségesebb, de nem zavaró, úgyhogy nincs vele baj.
Két modulsávod van, ami nem mindig jó megoldás, de te egyáltalán nem rontottad el. Az elrendezéssel viszont az a legnagyobb problémám, hogy a jobb oldali sáv hosszabb, mint a bal, de erről majd később.
Üdv itt, kedves olvasó! Nem tudom, miféle indíttatással vagy itt, de mindenesetre örülök, hogy erre jársz. Az oldalon jelentleg egy történet fut, mely bemutatja egy hétköznapi lány gimnáziumban töltött napjait. Nem árulok zsákbamacskát - a történetem nemcsak Majáról, de rólam, rólad, és valamennyi gimnazista fiatalról szól. Arról, hogy szivattuk szívattuk meg a tanárt, hogy próbáltunk nem lebukni puskázás közben, és akkor még ott vannak azok a híres diákcsínyek is... Ha tinédzser vagy, akkor, feltételezem, felismered magad e sorokban és a történetben is. Ha szeretnél egy összetartó, cseppet sem unalmas osztály tagja lenni, válaszd ezt a történetet.! Hiszen ez a mi történetünk.
Nem túlzok, ha azt állítom, hogy ez az üdvözlő százszor jobban megfogott, mint a fülszöveg (amiről majd később írok részletesebben). A hibáitól eltekintve is tökéletesen megragadtad a lényeget: a létező legjobb színben tüntetted fel a gimis blogodat, a stílusoddal felkeltetted az olvasó figyelmét, a kis általánosítás által pedig mindenkire hatottál valamilyen mértékben, aki a blogodra tévedt. Elismerésem!
A történet nem tartalmaz [+18]-as tartalmat, viszont előfordulhatnak trágár szavak. Ezekért nem vállalok felelősséget! A történet valamennyi jelenete valóságalappal rendelkezik. A karakterek viszont teljes mértékben kitaláltak, semmi köze közük sincs más életéhez. Esetleges hasonlóság/egyezés csupán a véletlen műve! A lopás tilos és következményekkel is jár! Remélem, érthető voltam! Ölelés, Chloe
Ezeknek a lopás elleni fenyegetéseknek sosem láttam túl sok értelmét, de azért igenis büszke lehetsz, hogy felvállaltad a történet +18-as tartalom-mentességét! Megtehetted volna, hogy a több nézettség végett bekamuzod az erotikus tartalmat (ne mondja nekem senki, hogy a szexre nem kapnak rá az emberek, főleg az unatkozó, tini bloggerpalánták többsége), vagy pedig egy-egy csók-kaliberű jelenetre ráfogod, hogy az +18. Nem te lennél az első, de nem csináltad meg, úgyhogy minden rendben.
A nézettséget én személy szerint fölösleges sallangnak tartom, de ha te szükségét érzed, nem baj, ha marad. A blogolj.eu-s plecsnit én besuvasztottam volna az 'egyéb' oldalra, mert egy kicsit rombol a modulsáv összhatásán, a chattel egyetemben: feltétlenül csiszold egy kicsit a chat színeit, mert ez így amellett, hogy elüt a blog színeitől, igénytelen benyomást is kelt.
Elrendezést tekintve, az olvasókat szerintem átpakolhatnád a bal oldali modulsávba, az ismertető utánra, az alkotót pedig a chat alá; így máris kiegyenlítődne a két sáv hossza. Sorrendileg egyébként minden rendben.
A legfelső modulod pedig nem más, mint egy egyszerű, mégis igényes menü, benne az oldalaiddal.
Oldalak. Hat darab van belőlük, amiknek a menübeli elrendezése is egyedi: a főoldal középen, kétoldalt a három-három többi oldal. Ügyes!
Az előzetest nem a modulsávba illesztetted be, mint sokan, hanem külön "oldalt", linket csináltál neki, ami szerintem szuper. A fejezetes oldalt nehéz elrontani, amíg az ember rendesen vezeti, ahogy te is.
Térjünk át a szereplős oldalra. Maja képét én nem tudom megnyitni, valamiért a bloggerre dob, ha rákattintok. A többi képpel nincs ilyen jellegű gond. Az elrendezést pazarul megoldottad; gondolok itt az alsó szegélyekre, a jobb-bal oldalak cserélgetésére, és arra, hogy csak a Kaszta-ikrek nevei kaptak iniciálét, ezzel utalva főszereplői mivoltukra. Szuper!
A leírásokkal kapcsolatban csak néhány, apróbb kifogásom van. Az efféle, blogos rövid leírások amúgy ritkán szoktak jól elsülni, te viszont ehhez képest egész sokoldalú, jellegzetes és korántsem rossz leírásokat hoztál össze.
Olvasásmániája határtalan, sorozatok ismerésében ismeretében verhetetlen. Lojális, kedves, és nincs mégegy még egy olyan tinédzser, aki ennyit annyit bír beszélni a matekkal való ellenszenvéről matek iránt érzett ellenszenvéről, mint ő.
Csupa jókedv, cseppnyi szarkazmussal, és örök optimizmussal.
Sportkedvelő, képernyőimádó, és az első számú lelki szemetesed.
Szarkasztikusságáról ismert fiú, aki még mindig küszködik a költözés és a környezetváltás nehézségeivel. A fiú nNagy zenerajongó, ismer minden Nirvana-számot, fejből elsorolja neked az összes Pink Floyd-dalt, ha kéred.
Filmimádóként a képernyő előtt tölti napjainak nagyrészét nagy részét, minden pletyka ismerője, és persze a lehető legjobb társaság, akit találhatsz.
Sorrendileg annyi észrevételem lenne, hogy Mátét előrébb helyezted Márknál, annak ellenére, hogy előbbi csupán egyszer szerepelt egy futó jelenet erejéig, utóbbi ellenben szinte minden fejezetben kapott már valamennyi szerepet. 
A versenyek és az egyéb teljesen rendben van, még csak annyit, hogy a blogolj.eu-plecsni mellett az egy szem ajánlódat is ide kellett volna szerintem raknod inkább, végtére is a kritikák nevű oldalad láttán kritikákra számít az ember; az ajánló kilóg a sorból.
Bejegyzéselrendezés. Tetszik a dátumfejléc megoldása: szép, mégsem csicsás. A száraz 'bejegyezte' helyett 'by'-ra állítottad a neved előtt a kis szócskát, ami nekem nagyon nem jön be, mert minden más magyarul van a blogon, ez miért lógjon ki a sorból? Az viszont bejön, hogy nincsenek pipák - végre valaki, aki nem ragaszkodik ehhez a klisés és fölösleges lehetőséghez. (Mondom ezt én, akinek vannak pipák a bejegyzései alatt. Frak.)
Trailer. Könyvborítód nincs, de ezért teljes mértékben kárpótol az átlag színvonalat bőven felülmúló előzetesed. Van pár hibája a szövegek között, de az senkit nem érdekel; maga a trailer rohadt jól van összerakva, és ha nem kellett volna amúgy is elolvasnom a történetedet, hát, ez alapján még kedvet is kaptam volna hozzá!
Összhatás. Semmiben nem találtam akkora kifogást, hogy fejléc- vagy designcserét kéne javasolnom; épp ellenkezőleg, minden a lehető legnagyobb rendben. Akár te csináltad, akár nem te csináltad, büszke lehetsz a designodra, mert bár nem tökéletes, egy-két apró hiba kijavításával helyrehozható.

A tartalom
Alapötlet. Gimis történet. Aki ismer engem, az tudja, hogy a SzJg óta a hányinger kerülget, ha "gimis sztorit" sodor elém az élet, de, ha ez megnyugtat, a tiédtől nem lettem annyira rosszul, sőt! Vannak a történetnek elemei, amiket kifejezetten jól megoldottál ahhoz képest, hogy gimis történetről beszélünk. Persze, a gimis alapötlet agyonhasznált mivoltán és az unalommal határos, szinte mindenki számára jól ismert eseménysorok (ismerkedés, gólyaavatás, stb.) jelenlétén semmi nem változtat, úgyhogy az alapötletre eleve nem kaphatnál csillagos ötöst, ha osztályoznék, de azért nem ítélek elsőre.
Szóval azon belül, hogy gimis, vannak-e elemei, amiket elrontottál? A gimis történet tényén magán kívül nincs ilyen. Van viszont, amit jól csináltál. Például, kellő mértékben jelen van a sztoriban a humor. Valamint a gimi falain kívül történő eseményeket sem hanyagolod el, és ilyenkor - mivel nem az ezerszer átélt és elolvasott, gimis "fordulatokat" látom magam előtt - emlékeztet a történet egy... most fogalmazzak úgy, hogy "nem-gimis sztorira"? A lényeg, hogy ilyenkor jobban élvezem az olvasást.
Egyedivé teszi még valamelyest az alapötletet az ikerpár, a két elköltözött barátnő, Lolita, na meg a humor, amit már említettem. Szerintem rá is térhetek az alapötleten belül a többi tényezőre.
     Cím. Gondolatban most épp megölelgetlek, amiért végre nem egy angol címen futó, egyébként magyar bloggal van dolgom. Ilyenkor már azért tökéletes számomra a blog címe, mert magyar... elszoktam én ettől. Mindegy, ettől függetlenül is kifogástalan a blogod címe, ugyanis nem hosszabb a kelleténél, pontosan illik a történetre, és még egyedi és figyelemfelkeltő is.
     Fülszöveg. Nézzük először inkább azt a kevés íráshibáját, ami van.
Hanna mániákus imádatát A a One Direction és Lolita iránt
Hannával gondok vannak, a legjobb barátom elköltözött, és magamra hagytak a gimi előtt.
A legnagyobb bajom talán az a fülszövegeddel, hogy valótlant állít. Példának okáért, amiket felsorolsz, mint Maja legutáltabb dolgait, azok közül a legtöbb nem is kerül előtérbe annyira. A történet maga mögött tudhat egy prológust és hat fejezetet, mégis: 1. egyetlenegyszer említetted a One Directiont, amit Hanna annyira imád, hogy Maja már utálja 2. egyszer sem került szóba, hogy Maja annyira utálná a matekot. Aztán ott van az, hogy Maja élete állítólag többé már nem átlagos... Ezt pedig követik az átlagosabbnál átlagosabb tényezők, lásd: a tesójával "gondok vannak" (a történetben még utalás sem esett erről). Aztán állítólag az első gimnazista órája előtt "beütött a krach"; ehhez képest a sztoriban magában semmi ilyesmi nem történt.
Ezek miatt egy pöppet hatásvadásznak érzem a fülszövegedet, de a felépítése sem épp fantasztikus. Próbálod felcsigázni az olvasót - de ezeket a próbálkozásaidat agyoncsapják az olyan mágikus mondatok, mint a "Na de kezdjük az elején" meg a "Persze ez nem minden". Ami konkrétumot leírsz, az teljesen átlagos: a főhősnő idegeire menő tesó, idegesítő szomszéd srác, gimi, barátok, házidogák, idegen osztálytársak. Az pedig, ami esetleg felkelthetné az olvasó érdeklődését (pl. beütött a krach), pont, hogy meg sem történik. A fenébe már, hiszen az üdvözlőszöveged jobban felkeltette a figyelmemet, mint ez a fülszöveg!
     Prológus. Egyből pozitívum, hogy nem a gimi első napját meséli el, hanem még a nyár végét - ez ötletesnek mondható. A prológusok hosszába még annyira sem szoktam beleszólni, mint másba, ugyanis mindenki eldöntheti, hogy a rövid vagy a hosszú prológus a jobb megoldás az ő története esetében. Az egy kép az elején csak javít az összhatáson, és amíg nem rakosgatod tele a bejegyzéseket képekkel és gifekkel, addig én boldog vagyok.
Belecsöppenünk a gimi előtt álló, közösségi oldalakat elárasztó tinik életébe. Hallunk Emmáról és Rebekáról, ami egy kis egyediséget kölcsönöz a történetnek; a főhősnő legalább nem csak és kizárólag a gimi miatt izgul, hanem a barátaira is gondol. Megismerjük Hannát és kutyáját, Lolitát. Összességében illik a történethez a prológus, csak hát nem túl mélyenszántó, hogy úgy mondjam. Ezt viszont ne vedd sértésnek! Nem kell minden történetnek magasröptű filozófiai eszmefuttatásnak lennie - szükség van néha pár könnyedebb hangvételű, könnyebb olvasmányra is. A tiéd ilyen. És ezzel semmi gond nincsen; nem te tehetsz róla, hogy én nem ebben a műfajban érzem magam otthon.
Kivitelezés. Nincs vele különösebb baj, mert, mint mondtam, a megszokott, nem épp akciófilm-kaliberű, gimis események mellett a gimin kívüli dolgoknak is szorítasz helyet. De térjünk rá a többi szempontra.
     Leírások. Hát... Finoman fogalmazva sem viszed túlzásba. Pár elejtett jelzőn kívül egyik szereplőnek sem tudunk a kinézetéről semmit. Jellemzésekből már kicsit több van, de nyugodtan csempészhetnél bele többet is, mert a szereplők amellett, hogy van egy-két állandó jelzőjük, nem túl rétegeltek. A tájleírást már nem is említem.
     Párbeszédek. A legtöbb poén ezekben hangzik el, és ez rendben is van, de a tipikus, gimnazista eszmecseréken kívül nem sokat nyújtasz az olvasónak. Igen, tudom, el kell fogadnom, hogy ez nem egy thriller vagy akciófilm.
     Karakterek. Egyenlőre egyik karakter sem túl kidolgozott. Van egy-két jellemző tulajdonságuk, de ezt sem mélyítetted el túlságosan. Persze, ráérsz még, elvégre hat fejezet van eddig, csak nagyon úgy tűnik, hogy nem tervezel folytatást, mert szeptemberben adtál hírt magadról utoljára. (Ennek fényében egyébként az egész kritikát felesleges megírnom, de bűntudatom van, hogy több, mint fél éve halogatom már. Amikor megrendelted, még a blogod is aktív volt! Azért ez szégyen-gyalázat rám nézve.)
     Stílus. A stílusod valami eszméletlenül tetszik! Annyira könnyed és mégis szép, hogy ebben semmi kifogásolnivalót nem találtam. De tényleg, nagyon vigyázz erre a hangvételre, mert irigylésre méltó; jó olvasni.
   Fogalmazás. Ennek kapcsán már van néhány apróbb hibád - mint magyartalan szórend, időváltogatás, elírások -, amiket a 6. fejezetből kigyűjtöttem és lentebb felsoroltam. Néhányszor meg teljesen abszurd, nemlétező kifejezéseket használsz, amikre szintén hozok példát.
     Helyesírás. Leginkább vesszőügyben vannak gondjaid, de nem olyan vészes a helyzet.
     Szókincs. Egész bő a szókincsed, de néhány kifejezést teljesen rosszul használsz, vagy újakat találsz ki. A fogalmazási, helyesírási és erre vonatkozó hibáidat mind rengeteg olvasással tudod kiküszöbölni. Olvasásból sosem elég, hidd el nekem! Még pár tucat regény elolvasása után szerintem már nem lesz gondod a magyaros szórend megtartásával, a helyes vesszőhasználattal és az épp odavágó kifejezés vagy szó megtalálásával. Ezenkívül feltétlenül olvasd át mindig a leírt bejegyzést, mielőtt közzéteszed: ezzel kiküszöbölheted az elírásokat és az időváltogatásokat is.
De nézzük végre a konkrétumokat!
Látom, frissítően hatott rád a reggeli zuhany
Egy valamit Egyvalamit tudni illik illik tudni az iskoláról, ahová már évek óta járok
És aztán, elérkeztünk a harmadik héthez, a választásokhoz.
Melyik iskola az, amelyik ennyire elkényeztetni a diákjait?
a két osztály képviselői kint álltak az igazgató, és néhány fontosabb iskolai személy mellett
Bálintékra fogunk szavazni, ami a diákelnökséget illeti. tTermészetesen az imént említett srác indult, akinek nemcsak hogy az egekben van volt a népszerűségi szintje
Szegény Hanna, átgondolva a srác előnyeit, tényleg megértettem a megszállottságát, de semmi szükség nem volt arra, hogy átcsapjon Trina Vega-ba Vegába, és mindenhová kövesse mindenhová a srácot.
A sort Bálinték kezdték,: ő és Linda tartottak egy kisebb beszédet arról, mit ígérnek, és mit terveznek az idei évre vonatkozva.
Így állt hát össze az idei évre éven a diákigazgatóságért való versenyre.
Sokszor, mikor rájövök otthon, hogy a suliban mennyit mosolyogtam aznap, úgy érzem magam, mintha egy 2008-as amcsi film főszereplője lennék lettem volna, akit azért fizetnek, hogy mosolyogjon és vásároljon.
 - Az ikrek - motyogtam, körbenézve az udvaron - arra - böktem a kijárat mellé, ahol a két szöszi állt.
Csatlakoztunk a két lányhoz, akik már most forró csokival a kezükben álldogáltak. Ez csak egyet jelenthetett: náluk már most megkezdődött a hideg-van-hagyj-mindjárt-tél-én-ezt-nem-bírom időszak, amivel kapcsolatban sokszor egyet is értek. Már hogy ne hogyne tenném,; sokszor nyáron is zokniban alszok, hat réteg takaró alatt.
Az osztályunk - mint már említettem - nagy barátságban van volt velük, így mi egyike voltunk a főbb támogatóiknak.
nem egy-ékét szavazat múlik ezeken
     Hitelesség. Nem túl bonyolult a cselekmény, ezért nem is igazán lehet logikai bukfencekbe esni; te sem tetted. Azért az szúrta a szemem, hogy Maja csak úgy lehordta Márkot, mikor a lány épp olvasni akart, szegény srác meg csak kosarazni próbált - de ha ezt direkt úgy írtad meg, hogy megmutassa Maja hárpiábbik énjét, akkor nem szóltam.
     Történetvezetés. A fejezeteket jó helyen szoktad lezárni. A lezárásaid még az egyébként nem túl fordulatos cselekményben is felüdülést jelentenek, és legtöbbször érdekesebbek, mint maga a fejezet volt. Az viszont már probléma, hogy hosszú bekezdéseken át időzöl olyan lényegtelen eseményeken, mint például a gólyaavatás. Mert igen, ezt mindenki átélte már, aki járt középsuliba - nem lehet róla újat mondani. Te mégis oldalakon át ecseteled ezeket a történéseket. Ne tedd!
Tanulság. Gimis blog; ezen már nem tudsz változtatni. Nem mondhatom, hogy legalább írd át valamilyen másfajta középiskolára, mert hiszen a gimi az, amihez mindenki ragaszkodik. Ha mégis szeretnél bele valami egyediséget vinni, akkor ajánlom figyelmedbe egy korábbi cikkünket, ami pont a sablonosság ellen igyekszik felvenni a harcot. Nem önreklám, nem is erőszak, én csak segíteni próbálok, több-kevesebb sikerrel, gondolom.
Próbálj több leírást csempészni a fejezeteidbe, igyekezz jobban kidolgozni a karaktereidet! Olvass sok regényt, valamint olvasd át a leírt szöveget, mielőtt közzétennéd! És ne feledd: igenis van benned tehetség, ahogy az a stílusodból és a humorodból is kiviláglik; csak én a kritikámban nem ezt helyeztem előtérbe, mert nem magasztalni akartalak, hanem véleményt alkotni.

Ajánlom...
Chloe egyenlőre hatfejezetes blogja egy gimnazista lányról szól, és arról, hogy ő - és valójában mindenki, aki középiskolába megy - hogyan éli ezt meg, hogyan birkózik meg vele, és főképp, kiket ismer meg mindeközben. Ha egy humoros, stílusosan megírt, könnyed történetre vágysz, akkor ez a blog neked íródott!


Mindenekelőtt szeretnék ezernyi bocsánatot kérni tőled, Chloe, amiért durván nyolc hónapig nem jelentkeztem a kritikával - ez csakis a lustaságomnak tudható be, és megérdemlek minden szidást, ami megfogalmazódott benned. Ne habozz leírni kommentben, bármilyen véleményed is van a kritikáról, legyen az jó avagy rossz. Igyekeztem építő jelleggel írni, és remélem, tudtam segíteni, ha csak ennyire megkésve és szűkszavúan is.
Most pedig az esetleges olvasóimhoz szólnék: mi a véleményetek a kritika mostani felépítéséről? Kicsit talán már kevésbé tűnik ömlesztettnek, mint a szempontokra egyáltalán nem bontott, előző kritikám. De a ti véleményetek érdekel, mert az enyém nem mérvadó. Szóval kérek mindenkit, hogy hagyjon valamilyen nyomot maga után!
U. i.: Ez a blogon a 40. kritika, omg! :o Köszönöm mindenkinek!
İyi geceler!